Bolognai Nemzetközi Könyvvásár
"Nyolc társult magyar könyvkiadó közös standon jelenik meg a 2007. április 24–tõl 27-ig rendezett bolognai nemzetközi illusztrációs és gyermekkönyvkiadói vásáron. A bolognai könyvvásár a legnagyobb és legtekintélyesebb a gyermekkönyvkiadás szakmai fórumai között, mely eléri a világ vezető gyermekkönyv-elõállítóit." Részletesen olvasható tovább a Litera
portán .
Nem vagyok ott.
Gondolom Te sem, hiszen ott ülsz a számítógép elõtt.
A könyveink, mondom kissé nagyképûen, szóval a könyveink ott vannak. Szerencsére sikerült megoldani, hogy képviseljék a hazai gyermekirodalmat, -filmkészítést, -könyvkiadást. Ennek szívbõl örülök, és minden elismerésem a szervezõknek, a szponzoroknak.
Gyerekeinknek meg kívánok minél több igényes, szép nézni-, és olvasnivalót. Mert az nagyon jó! A felnõtteknek sem mindegy, hogy mibõl, mit mutatnak meg a csemetéiknek :), esetleg, - sõt biztosan!-, õk is élvezhetik a régi-új, vagy teljesen új mûveket. A könyvek egyébként is velünk együtt nõnek, öt-tíz év múlva egészen új dolgokat is kiolvasunk ugyanabból a szövegbõl.
Hogy Varró Dani kint lesz-e, vagy sem, azt nem tudom. Könyvét sem tudom. De gondolatait, humorát, és játékosságát megidézem. Nem veszi zokon, remélem. Mintha csendben bólintott volna...? akkor jöhet! :)
......................................................
Varró Dániel: Üzenet az olvasóknak
Mivel az olvasásnak volt most az évada, – jusson az eszetekbe Závada, – Esterházy Péter és Tandori Dezsõ, – meg a többi potyalesõ, – de mindannyiunknak sok örömet szerzõ – kortárs magyar szerzõ. – Hiszen írók nélkül az olvasás bajos – (eszembe jut még Parti Nagy Lajos), – ha õk nem volnának, az olvasók, komálnák, nem komálnák, – kénytelenek volnának olvasni a Románát, – meg a többi rissz-rossz szerelmes füzetet, – ebből az apropóból szól most az üzenet.
De mielõtt még kivenném a szót a számból, – fölteszem a kérdést a jámbor – olvasónak esdvén – itt a költészet és a próza közti mezsgyén, – ami ugyebár a rímes próza, más néven makáma – (mintha az ember aranyat kakálna, – és ami másfelõl, mint közismert, nem könnyû dolog, – hiszen olyan, mint repülni gyalog), – szóval fölmerül a kérdés, – hogy az olvasó olvas-e és mikor és hogyan és mért, és – ha ugyan olvas, akkor is mit, – Garaczi Lacit vagy Eörsi Pistit, – és honnan tudja, hogy mit érdemes – olvasni a nyájas, szíves, érdemes – olvasó? – Mit olvasson, ha õ egy kistesó, – ha vénül, – ha szerelmes és a rét gyepén ül, – vagy ha kamaszodik, és tucatszám nõne ki – az arcán õneki – a sok mitesszer meg a csúf kis pattanások? – Ebben a kérdésben adnék szaktanácsot.
Üzenem hát, hogy ki-ki olvasson illõt az alkatához, – ha egyszer úgy határoz, – hogy könyvet kíván a kezébe venni. – Röviden ennyi.
Magyarul: akinek a szíve kõkemény, – annak nem való a költemény, – aki durván harsog, és bömbölve herseg, – az ne olvasson verset, – olvasson inkább prózát, – ha meg akarja õrizni a komoly ember pózát, – sorakozzanak a polcán a vaskos regények – szegénynek, – amíg a szem ellát, –vagy olvasson novellát.
Ezen belül, aki nem ragad bele a sárba itt alant, – akinél jelentkezik a kaland, – mint hiány, – aki a lelke mélyén indián, – és aki szerint az anyjukat – azoknak, akiknek fáj a vadnyugat, – az jobban teszi, ha Coopert és Karl Mayt – meg más hasonló regényeket fal majd. – Aki Prousttól – prüszköl, – és irtózik Joyce-tól, – annak gondolom, jobban fekszik Tolsztoj, – viszont akinek az olvasás csak afféle ebéd utáni ejtõzés, – az olvasson Rejtõt, és – ha még nem olvasta a Svejket – (ami elég sokat sejtet), – akkor ajánlom neki Hasekot, – ne sokat – habozzon, – lapozzon – bele, – de ha elégedetlen vele, – és ha nem jön be neki Wodehouse, – mert amilyet õ ír, olyat tud száz, – leküzdeni a lélek undorát – olvasson egy kis Kunderát.
De ne olvassatok ti prózát, – mimózák! – És ne olvassatok prózát, ti kábák, – akiknek a lábát – az élet – kemény bakancsa nyomja, mert szûk a méret, – és fölsértik apró kavicsok; – olvassatok ti Babitsot!
Hiszen azok az ászok, akik a lírát – írják, – és akinek alkotóterülete a próza, – az a tehetségét nyilvánvalóan elaprózza, – szóval sok-sok verseskönyvet vegyetek, – húzzák le a súlyos verseskötetek – a kabátzsebeket, retikülöket, tasókat, – ezt üzenem a nyájas olvasóknak.
......................................................
Elkövette Rooza; megkövetve Literát és Varró Danit
is
Marék Veronika blogbejegyzéseit olvashatjuk a litera.hu netnapló rovatában. Hogy miről is szól? Hát mese, meg Kippkopp, meg vidámság és szomorúság, mert a mese maga az élet. Hol koppanunk, hol szomorkodunk, hol vidámak vagyunk.
Olvasom, hogy Kínában magyar évad lesz, most kezdődik épp, ha jól számolok. De nem ez a lényeg, hanem az, hogy ott leszünk, mi magyarok, és megmutathatjuk kultúránkat.
A kultúrát azonban föléje emelhetjük, mert talán ha jól gondolom, az egy társadalom esszenciája. Érdemes megismerni azt, ami érték, és lehet konvertálni. Átvenni egy az egyben persze nem lehet, nem érdemes, és nem szabad. Ezt a közelebbiekre is érvényesnek tartom.